El

Biztató fellegek álltatva intenek,

Pici kis testek alulról kémlelnek.

Értsd azért, hogy elszállni oly nagyon egyszerű,

Pokolból kiszállni, még inkább keserű.

De elmegyünk, mert menni  el kell,

Mosolygunk is mellé, mert a boldogság elkel

Lelkünkből kitépuk mindent ami  ide való

Görcsösen szoritjuk mindazt, ami nem nyugtató.

Szeretjük mindazt, amit szeretni nem kell

Hiányolunk olyat ki szégyenli hogy ismer.

Könnyet ejtünk azért mert félelmet érzünk

Félünk is, csak azért, mert könnyeket ejtünk.

Amire jóvagyok

Az alapján, hogy mit eszel, hogy eszed, mennyit és miért, milyen ruhába jársz, mit sportolsz vagy éppen hogy van berendezve a lakásod, meg tudom mondani hogy milyen társadalmi osztályba tartozol, mit olvasol és mennyit, mit nézel, mit hallgatsz és mekkora lesz a legfelsőbb iskolai végzettséged.

Ami erősen hasznos képesség.... :))

Amink van

Szerelmek harcában, züllött hálok árjában

Botorkázva koplalunk, jussunkért nyavalygunk

Pedig már mindent megkaptunk, telitettségtől pukkadunk…

Választásér esdeklünk, míg semmink sincsen,

Kapkodva hebzselünk, bujálkodunk pedig már mindenünk készen.

Toloncoljuk kik szeretnek

Epekedünk kikért.. megvetnek ….

Aztán mar csak gyötörve érzünk.

Ármányok táncában, díszes árnyak lazában

Dicsőülve kacagunk, még többért kiáltunk.

Pedig még semmink sincsen, az is csak távolról ihlet.