Bizalomból csepegő zöldes színű tócsából
Angyalhaj foszlány merül elő.
Pedig babalelkű beszédmintákat idéz minden:
Bizalom, félelem, fájdalom, remény.
Fedhetetlen kebelek garzonjában
Csillámpor serceg,
Míg nedvesedve bőrre tapad, majd lennebb…
Vádli harapós örömbe törve ki.
S habár kékülés jó dolog, de nem nála.
Penderkedve hajszolni mindet jó robot,
Keserűséget, szégyent meg a szennyet
Nem te hordozod.
De a félelem a leg rosszabb.
Ha akarom, s hogy akarom,
Mellébeszélve helyeslem a szívem
Kötözve rá egy bogot.
S ha engedem hogy engedjem…
Mégis megteszem, hogy megmentsem
Hurcolom magam és élek –
Utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése