Visszakézből ajtót csapok
Magam előtt. Egyedül.
Borzongva várom oltalmam
Mely fojtogatón tovább ül.
Berekedt hangomon át vízhangom nem én vagyok,
Visítozó világomból egyedül csak te vagy.
Kezeskedve felejtek
Feledve, felejtek.
Rémisztő kétségek közt
Adósságot törlesztek.
Bármerről nézzél is
Vajúdok. – hazudok.
Kezes bárány lennék
Bár,- elsorvadok.
