A feszültség már a levegőben volt mikor megkértem, hogy vegye le a nedves ruhám. Ehelyett a székig nyomott és lassan a hasamig feltolta a még csöpögő ruhadarabot. Bal kezével átölelte derekam majd előre döntött. Ahogy derekamról keze lefele vándorolt, éreztem, hogy a lélegzetem pillanatokra elakad, mégis az élmény arra késztetett, hogy fogaimat összeszorítsam és teljesen átadjam magam az ösztönöknek.
Pont olyan volt amire szükségem volt. Nem olyan, ahogy azt korábban elképzeltem, nem is olyan amire vágytam. Annál sokkal jobb.
Tudtam, hogy ez lesz az utolsó. Azt is sejtettem, hogy az egyik legjobb lesz, mert ebben minden benne kell legyen.
A kezei már a combomnál játszodtak és kerestek. Válaszul a testem engedelmeskedett: a combjaim megdermedtek és egyre szétebb feszültek. A derekamon éreztem, hogy Ő is készen áll, de ez a nem éppen türelmes várakozás még izgalmasabb volt-. Tovább csigázta a fantáziámat, tovább nyúzta a testemet.
A székbe kapaszkodva vártam, hogy történjen valami, de mintha órák teltek volna el mióta bementünk az aránylag hűvös szobába.
Aztán megéreztem. S mintha eddig tilos lett volna, türelmetlenül kereste az utat belém.
Ahogy a függők, én is egyre többet akartam belőle. A lábszáram megfeszült és lábujhegyre toltam magam, hogy még jobban elmerülhessen bennem. Azt akartam, hogy ott legyen, érezzem azt az édes teltséget, érezzem, hogy ott van és az enyém. Csak az enyém.
Csípőmet hátrafeszítettem és vártam a döfést, de ehelyett lassú, őrjítő mozdulatokkal hergelte tovább a testem.
Egész lényem kívánta már a megkönnyebbülést. A lentről felfele tóduló érzés már a nyakamat simogatta. De még többet akartam. Most is, később is. Végig.
Megfogtam a kezét és a lábam közé húztam. Mint máskor is, megmutattam mit csináljon, de ekkor már torkomat szárazság szúrta a lihegéstől. Vízre volt szükségem.
*
Ismét a csípőm után nyult és a karosszékbe ültetett minket. Miközben én lábaimnak fogást kerestem, Ő folytatta a dolgát. Aztán már nem érdekelt, hogy nem kényelmes. Ismét átadtam magam neki- szedje csak szét a testem. Bíztosan emlékezni akartam erre. Érezni azután is, hogy Ő elment.
Mellkasának feszülve egyre türelmetlenebbül vártam az újabb lökéseket. S habár már bennem volt, tényleg bennem, még mélyebbre akartam.
A csípőm ösztönösen előre hátra cikázott, keresve a pontot, ahol kirobbanhat vagy esetleg nyugalomra lelhet. És mégsem volt ez elég, akkor sem, ha térdeim már nem bírták, combjaim reszkettek. Érezni akartam mindenhol. Minden pontját meg akartam mutatni belsőmnek.
Hallottam, hogy élvezi. Halk nyögések törtek elő valahonnan, keveredve az én homokrágta lélegzetvételemmel.
Térdébe kapaszkodva vízért indultam, de végül nem bírtam elszakadni. Aztán már muszály volt. Levegőért könyörögtem. Víz helyett combjaim csődöt mondtak- térdre ereszkedtem majd négykézlábra. Szinte behódolva terültem el a lábai elött, végleg megadva magam a kéjnek, lüktetésnek és veszteségnek.
Mellém térdelt és belém mélyedt. Én meg szorítottam, hogy ne hagyjon el. De hirtelen kitépte magát "ölelésemből".
- Ez most komoly..?- hallottam kiszökkenni magamból a kérdést, miközben éreztem, hogy az eddig nőiességemben lüktető érzés az agyamba tódul és elönt a méreg.
De még nem végzett, mondta, s ahogy hátranéztem azzal a kéjes tekintettel nézett vissza rám, miközben szinte már robbanó férfiasságát cirógatta.
Felkeltem és ittam. Közben figyeltem mit csinál.
Lassú mozdulatokkal simított le-fel, le-fel, s közben csücsörített mosojjal, sokatmondóan nézett hol rám, hol lefele. Én meg kívántam.
Szomjamat ismét vízzel oltottam de egyikre sem hozott vigaszt. Közben gondolkoztam és figyeltem - Őt meg a kincsét.
- Tényleg olyan, mint egy pornószínész. -gondoltam... de önző leszek, megint.
Letettem a vizet és felé indultam. Hozzá léptem és megcsókoltam. Az érzés olyan volt mint legelőször. Újra izgalomba hozott ahogy a nyelve finoman a nyelvemhez majd a számhoz ér.
Belé kapaszkodtam ő meg felhúzta a lábaim és az öléhez vett. Egyre erősebben csattantunk egymáshoz, mire kimerülten az ágyra ejtett. Lábfejemmel utána nyúltam és magam fele húztam. Azt akartam, hogy mélyebb és gyorsabb legyen, - azt akartam, hogy fájjon, hogy roncsoljon bennem. Inkább ez fájjon, mint más-
-Mert ez az utolsó.
Ismét háttal találtam magam. Szétfeszítve támadott. Belsőmmel maszíroztam, úgy ahogy tetszik neki- szorítottam és engedtem - élveztem, ahogy engemet is másként súról.
*
Aztán a másik ágyban voltunk. A testem szétesett egyszer.. kétszer- az elmém kiürült.
A testünk szinkronba mozgott mikor megharapott. Erősen csinálta és bírtoklón, ahogy eddig még nem. Éreztem, hogy szinte kiharap belőlem egy darabot, de élveztem-, s magamba vigyorogva a több hétig megmaradó intenzitás-mérő bizonylatra gondoltam.
De akkor csukott szememen át megjelent egy kép a lány karakteres szemüldökéről és szép szemeiről, ahogy mellette vigyorog. Június. Meg ahogy ott ültek- mintha a leg természetesebb dolog lenne ott, nyugodtan ülni. De találtak és ez volt a leg rosszabb. A természetet nem lehet meghazudtolni.
- "megharaptál", - "még megharaplak", - "kékség", - "tudod még hol lakom?", "megyek".
"... tudod amikor valaki nagyon megtetszik majd megkapod" - és én tudtam, hogy milyen....
De én nem kellek... vagy nem csak én kellek. Nem vagyok elég.. vagy elég jó.
Mennyi hazugság.
Milyen más minden.
És éreztem a könnyeket a szememben.
"NEM" - ezt most te akartad. csak ezt, csak ezt akartad. Elmegy, elmegy, elmegy. Ez az utolsó...Koncentrálj!
Igen.
Ekkor újra megéreztem az újjait a csiklómon és éreztem, hogy észrevétlenül szinte robbanásig felgyült az érzés és rám fog zúdúlni.
És jött is - Az agyam kiürült és engedtem, hadd történjen most bármi. Meg sem próbáltam megszakítani. De jött, és még mindig. Ő meg nem állt le. Lebegtem. Az elmémet mintha átlátszó kristályvíz mosná. Állam felfeszűl és jobban kapok levegőt. Minden idegem megfeszül és érzek midnen egyes mozdulatot ami a világban történik. És minden egyes mozdulat egy akkupunktúrás tű, mely pozitív energiát lövel a testembe.
A fejem reszketni kezd, a testem meg akaratomon kívűl rángatózik. Közben meg érzem, ahogy az egéesz világ kiömlik belőlem a szívemmel és lelkemmel együtt-
És vége lesz. Az elsőnek és utolsónak - egyszerre.
