Visszakézből ajtót csapok
Magam előtt. Egyedül.
Borzongva várom oltalmam
Mely fojtogatón tovább ül.
Berekedt hangomon át vízhangom nem én vagyok,
Visítozó világomból egyedül csak te vagy.
Kezeskedve felejtek
Feledve, felejtek.
Rémisztő kétségek közt
Adósságot törlesztek.
Bármerről nézzél is
Vajúdok. – hazudok.
Kezes bárány lennék
Bár,- elsorvadok.
szűkös ez a három "reakció-opció" ... erre a versre azt mondani, hogy "érdekes" olyan, mint nőre, hogy "szép" vagy borra, hogy "jó". Kissé egyszerűsítő :)
VálaszTörlésAz élet kusza fintora, hogy jó alkotások ritkán születnek jóból, de talán ellensúly ...
Költészet ez, igazi, az ami könyvbe illene (bár manapság ki olvas, főképp verset?) csendben magadban olvasni érdemli meg, engedni, hogy átjárjon mint a tenger hullámai ha bennük fürdesz.
Szép és szomorú...