Ólálkodva feszeng körülöttem az üresség,
tükrözve rajzos szellemek legét.-
Bezárkózott emberek vicsorogva,
körmöt rágó derűvel esnek szét.
Sóhajtozva bár, de örömteli perceket
szedtek, eresztek, lengtek körül.
Beteges lelketek legmélyén- pihegve még-
Erőtlenül.
S bár áldozat az álmotok,
fösvény, libegős elveket csesztek szét.
Míg keresztrefeszült testek legmélyén
halvány illatok buggyannak elő.
De elkenődik az elkenhetetlen ragacsos folt is.
Szennyes testeket lemosni nem lehet.
De próbáld még, -
Kérj egy szelet kenyeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése