Szitkozodó felhők lebegnek az utakon
Mig mi gázszivárgós légben játszuk egymást fukaron
Harmatszagú hajnalok - még messze lét
Csak jégcsap ízű alkonyok, mely álmokat összetép.
Keserű a búcsúzás. De miért már?
Mikor ez még csak játékra penderít.
Önző szív, vagy az agy talán
Mely szabálytszegni kényszerít.
Duzzadó szerelmek viharán át
Én csak hunyászkodva szemlélek
Gőgös pillák csapásánál
Én már csak megvetést érzek.
És mégis bűnös vagyok- Gyilkolok és csalok,
A lelkemet s a lelkedet-, habár az csak egy marok-
Szunnyadozó vágyaim kétségében szétszedem...
...
Csak látni akarlak.Látni.S érezni, hogy létezel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése