Méreggel telt bosszú, S tüzes
gyűlölet
Száguld át a harag vörösen
izzó…őrület.
S gyakorlott szemmel figyelem, ahogy
feléd tart.
Kínzó fájdalom kúszik lassan,
settenkedve
S ha ma nem ér el, de holnap biztosan.
Hideg, halovány köd fullaszt meg oly
gyakran…
Jeges bőrömön át a tűz igencsak
hasztalan.
Fájdalom tüze miért nem marcangolsz
énbennem?
A holnap oly messze még. Addig mi lesz
énvelem?
Nyomorból kitörni kínzó sikolyok
közt nem való
De kérlek, én még ezt a kínt is
vállalom.
Egy nap és még egy… kőszívből
megvallom
Nyomornak szív-őrein
kívül nincs jobb.
Fulladozva szikrákat
köpök kínomban
De a fájdalom
elmarad….egyre jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése