Görcsberándult
lelkek eveznek
A tó gyöngyfedelű
medrén,
Mégis valami mélység
fut
A kerekek mentén.
Buzdító lelkek vannak
ott
Szépek, fehérek;
Tükörsima tómedren
Előre kémlelnek.
Boltívszerű fenyves
hunyorít a távolból,
Ódai hangnemben üvölti
a kárhozót.
Kikémlel, de mégsem,
gyávaságba fordul…
Tükörsima tómedren
elveszni indul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése