Démoni vágy – túlzsúfolt tettetés
Árnyékában fulladozom;
de értem én.
Kenetteljes sóhajok és
ölelés-halmazok
Vulkánjában koplalok;de
érzem-e én?
Hófehéren látom a pusztulás útját
Kapaszkodom, mégis folyton hazudván …
Míg egyszer csak elkopok
Elkopok és egyedül maradok.
Aranyszínű napsugár útjában kőfal
torlaszol,
Az árnyék oldalán csak a rothadás
dorbézol
Holnap is, s azután is homály lesz
ottan …
Tapogatózhatsz majd – a világ már
megvan.
Maradj és hazudj még keveset énnekem,
-
Kőfalam megmarad s valót sem élhetek
De birtokolni téged végtelen élvezet,
S talán még --- Hazudhatok én is
teneked.
Fulladás kínjai tollpihék énnekem
Szeretni nem foglak- de az nem is kell
neked
Tehát némán koplalok, hazudok és
csalok
De egyedül nem maradok.
(Kolozsvár, 2011.03.09)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése