Kacagsz tán?
De igen
Verset írok
neked.
Lehet mert óhajom
ennyire…
Végtelen.
Óhajtom,
hogy viszonozzam azt,
A kis morzsaszeletet,
Mellyel
szebbé tetted homályom,
S percemet.
Óhajtom
azt is, amit tán
Nem lehet.
Szavakkal köszönjem
meg
Azt a drága
lelkedet.
….
Mert te is tudod, hogy
velem
Igen nehezen lehet.
Fura vagyok és
szívtelen…
Mondják az emberek.
Kacagsz tán? De
igen,
Értéked
végtelen…
Ha zárkádba
vonulsz is,
Ezt nem rejtegetheted.
Vigyázz rá, vigyázz
Mert hamar elveszítheted
S közénk sűlyedsz
majd,
Elvesztve lelkedet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése