Bolyongó utakon,
szétmállott falakon
mesziről hoesés virít.
Söpör a semmiség,
gúnyol a messzeség,
mely hívóan int,
Feléd.
Hogolyós dombokon
merre jársz galambom?
Mért kell oly messze légy?
Itthon a nyugalom
szélfutta utakon,
Az est ha véget nem ér?!
Hol lesz a nyugalom?
Keresem, kutatom
lézengő napokon,
szétmállott utakon.
Ott lessz a csendesség
hevülés didergés
addig míg vissza nem térsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése